“-Soha nem akarok körmös lenni!”
Igen, ez a mondat pontosan 12 éve hagyta el a számat. Anyukám – aki szintén műkörmös – akkor vetette fel, hogy mi lenne, ha a gimnázium után belevágnék ebbe a szakmába. Azt mondta, még ha nem is ez lesz a hivatásom, jó kis biztos pont lehet a kezemben: ha épp nincs más munkám, ezzel mindig tudok pénzt keresni. Én pedig – 18 éves kamaszos lendülettel – csak legyintettem: „Soha nem akarok körmös lenni!”.
2013-ban mégis beadtam a derekam. Anyukám unszolására elkezdtem gyakorolni a barátnőim, családtagok és szomszédok körmein. Valamilyen szinten érdekelt maga a körmözés, de őszintén szólva egészen más jövőt képzeltem el magamnak: lakberendező, belsőépítész vagy látványtervező szerettem volna lenni.
2014-ben gimnázium után fogtechnikusi iskolába kezdtem. A tanáraim és a szakmabeliek ígéretesnek tartottak, tehetségesnek is mondtak, de én valahogy nem találtam meg benne magam. Nem volt benne elég kreativitás, és ez engem egyre inkább frusztrált.
2015-ben végül úgy döntöttem, elvégzem a körmös sulit. A Perfect Nails-nél tanultam, és már az első perctől éreztem, hogy ez most más. Ott is felfigyeltek rám, mondták, hogy ügyes kezem van, sőt fel is akartak karolni, de én mindig is a magam ura akartam lenni. Önállóan akartam karriert építeni – a saját utamat járni, még ha göröngyös is.
Ha akkor valaki odalép hozzám, és azt mondja:
„Noémi, hidd el, pár év múlva teltházas oktatásokat tartasz, Disney karaktereket festesz körmökre, több tízezren követnek majd online, és embereket inspirálsz azzal, amit csinálsz…”
– valószínűleg csak mosolyogva legyintek, vagy kinevetem.
‘Szerencsét próbáltam’
2019-ben Svájcba költöztem, mert úgy hittem, ott akklimatizálódok és a munkámban is elismernek. De kiderült, hogy a műköröm nem része a svájci kultúrának—gyors, olcsó, egyszerű munkát várnak. Egy ideig alkalmazottként dolgoztam, de nem éltem meg igazán, mert nem használhattam a kreativitásom.
2022-ben megnyitottam a saját svájci szalonomat, és újra önmagam lehettem. Teljes erővel a Disney karakterekre koncentráltam, és közben az Instagramomon 12 ezerről robbanásszerűen 50 ezer követőig nőttem. Ebben az évben rengeteg inspiráló embert ismertem meg, például Priscillát akit sokan Home of Devaként imserhetnek és Les Arts de Mariet.
2022-nek ez a mozgalmas év hozott még:
- Disney tábor a Párizsi Disneylandben – Priscillával és Marieval élhettem át a varázst.
- Nélimpia Germany versenyen indultam – és aranyérmet nyertem Mixed Media Tipbox kategóriában. Ez volt az a pillanat, amikor igazán elkezdtem hinni magamban.
2023-ban egy mélypont után elhatároztam: saját akarattal megtérek, újra felépítem a kapcsolatom Istennel és a családommal. Hazaköltöztem Magyarországra, mert éreztem: nekem itt van dolgom. Hiszem, hogy nem a véletlen vezeti az utunkat, hanem Isten személyesen – és elhatároztam, hogy nem ellenkezek ellene.
A depresszió és útvesztők után rádöbbentem: többet kell adnom, mint csupán festeni. A benne álló tudást tovább akartam adni – így 2025 januárjában belevágtam az oktatásba. Azóta teltházas képzéseknek örülhetek, és egyre több kérés érkezik tőletek az online változat miatt – mert nem mindenki tud Budapestre eljönni.
A nemzetközi érdeklődés is jelentős: Spanyolországból, Portugáliából, Görögországból, Svájcból, Németországból és Olaszországból is írtatok nekem. Célom, hogy angol, német és spanyol nyelven is elérhetőek legyenek az anyagaim.
Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok, követitek a munkámat, inspirálódtok, és együtt növekszünk. Ez ad értelmet annak, amit csinálok.
És ha most visszanézek arra a lányra, aki 12 éve olyan határozottan mondta: „Soha nem akarok körmös lenni!” – csak mosolygok. Mert bár én akkor még nem értettem, ma már tudom: ez az én utam. És ez az út Isten ajándéka volt számomra.